Van egy város a Felvidéken, amely szó szerint egy vulkán kráterében épült — és ezüstből gazdagodott meg. Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica) a Selmeci-hegység rég kialudt rétegvulkánjának kalderájában fekszik, és a középkorban Európa leggazdagabb bányavárosai közé tartozott. 1993 óta a környék műszaki emlékeivel együtt az UNESCO világörökség része. Ma az ország egyik leghangulatosabb települése: meredek utcácskák, polgárházak, galériák és kávézók, körben zöldellő vulkáni dombokkal. A magyar látogatónak ráadásul különösen ismerős hely — a város évszázadokon át a történelmi Magyarország egyik legfontosabb bányavárosa volt.
A város, amelyet az ezüst épített
A 18. században a selmeci bányák adták a Habsburg Birodalom ezüsttermelésének jelentős részét, és ez a gazdagság ma is látszik. Az enyhén lejtős főteret, a Szentháromság teret (Trojičné námestie) a bányavállalkozók reneszánsz és barokk palotái szegélyezik, közepén Dionýz Stanetti monumentális barokk pestisoszlopával. Innen érdemes indulni: minden mellékutca a kaldera pereme felé kapaszkodik.
Óvár és Újvár
Az ezüstöt védeni kellett a török portyák elől, ezért a város mindjárt két erődöt kapott. Az Óvár (Starý zámok) egy román kori templomból átépített erősség, ma múzeumi kiállításokkal. Az Újvár (Nový zámok), a Frauenberg-dombon álló fehér reneszánsz őrtorony a város talán legszebb panorámáját kínálja. Mindkettő kényelmesen bejárható fél nap alatt; a belépő 3–5 euró körül mozog.
Tajchok: bányatavak, ma strandok
Selmecbánya legkülönlegesebb öröksége a tajchok rendszere — mesterséges víztározóké, amelyeket a 18. században olyan bányamérnökök terveztek, mint Hell Máté Kornél és Mikoviny Sámuel, hogy vizük a bányagépeket és szivattyúkat hajtsa. Mintegy hatvan épült belőlük, több mint húsz ma is megvan, nyáron pedig természetes fürdőhelyként szolgálnak. A legkedveltebb a Szitnya-hegy lábánál fekvő Počúvadlo-tó: kis strandokkal, SUP-kölcsönzővel és büfékkel. A fürdés ingyenes, a szezon júniustól szeptember elejéig tart.
Le a mélybe, fel a kálváriára
A szabadtéri bányamúzeum (Banské múzeum v prírode) nyújtja a legmaradandóbb élményt: sisakban, lámpával ereszkedhetünk le a valódi Bartolomej-táróba, egykori bányász vezetésével. A túra körülbelül 90 perces, ára 10–12 euró. A város fölé magasodik az 1744 és 1751 között épült barokk kálvária — kápolnák sora egy meredek vulkáni kúpon, amelyet Európa egyik legszebb kálváriájaként tartanak számon. A séta felfelé fél óra, a kilátás minden lépést megér.
Az Akadémia és a művészváros hangulata
1762-ben Mária Terézia itt alapította meg a Bányászati Akadémiát, amelyet a világ első műszaki felsőoktatási intézményeként tartanak számon — a selmeci akadémiai hagyományt a magyar diákság később Sopronba és Miskolcra vitte tovább. A diákszellem ma is él: a városka művészekkel, kis galériákkal, antikváriumokkal, nyári fesztiválokkal és kávézókkal van tele. Este kérjünk egy pohár bort a közeli borvidékről, és egyszerűen csak kóboroljunk az utcákon.
Gyakorlati tudnivalók
- Megközelítés: autóval Pozsonyból körülbelül 2,5 óra (180 km), Budapestről az M2-esen és Párkány–Léva felé nagyjából 3 óra. Vonattal Garamberzencén (Hronská Dúbrava) átszállva, közvetlen busz Pozsonyból és Zólyomból indul.
- Mennyi idő kell: ideálisan két nap — egy a városra és a táróra, egy a tajchokra, a kálváriára vagy a Szitnya (1009 m) megmászására.
- Árak: múzeumi belépők 3–12 euró, ebéd étteremben 8–14 euró, kávé körülbelül 2,50 euró.
- Mikor: júniustól szeptemberig fürdéshez, ősszel az erdők színeiért, decemberben a hangulatos adventi vásárért.
Selmecbányát nem lehet útközben „kipipálni”. Ez a város lassítást kíván — és pontosan ezért tér ide vissza mindenki.